|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 3 találat | lapozás: 1-3 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Ács Zoltán 1990. február folyamánÚj folyóirat indult Budapesten, az Erdélyi Magyarság. Azelőtt Brazíliában, majd az USÁ-ban szerkesztettek ilyen címen tájékoztatót, azonban ez a lap most hazatért, az Erdélyi Világszövetség átadta a címhasználat jogát, tájékoztatott Köteles Pál bevezetőjében. Ebben a számban olvasható emlékezető arról, hogy 1958. febr. 21-én Kádár János vezetésével hivatalos küldöttség utazott Romániába. Kállai Gyula 1958. febr. 25-én, Marosvásárhelyen mondott beszédet. Kifejtette: "nekünk semmiféle területi igényünk nincs." Kádár János ugyancsak Marosvásárhelyen elmondta: "Itt laknak magyar származásúak is. A nacionalizmus mélyen él az emberek gondolkodásában... Mi természetesen elsősorban forradalmárok vagyunk. A határok problémája csak alárendelt kérdés..." /Nagy Miklós: Magyar áldás a román nacionalizmusra. = Erdélyi Magyarság (Budapest), febr., I. évf. 1. sz., főszerkesztő: Köteles Pál, főszerkesztő-helyettes: Ács Zoltán/2008. augusztus 1.Messziről is jöttek, ki titokban, ki nyíltan Zágonba, a templom portikusában levő kicsi Mikes-szobába, amelyet az akkori lelkipásztor a hatalom tiltása ellenére hozott létre. Sokszor Beder Tibor volt Hargita megyei tanfelügyelő hozott pionírokat, és a lelkipásztorral csukott ajtó mögött tanították történelmünket. Aztán jött 1990, Mikes halálának évfordulója – összeült az akkori alpolgármester, Kiss József Kozma Béla lelkipásztorral, jöttek megyei vezetők, és összeállították a műsort. Az ünnepségen híres külföldi és hazai személyiségek vettek részt, köztük néhai Czine Mihály, Jókai Anna írónő, Kányádi Sándor költő, néhai Domokos Géza és Ács Zoltán, a holland Mikes Társaság akkori elnöke is. Ács Zoltán javasolta, alakuljon egy egyesület, ez mentheti meg a kastélyt és a Mikes korabeli műemlék gabonást. Így indult a Mikes Kelemen Egyesület útjára. Később az imateremben gyűltek össze jó néhányan, összegyűlt a bejegyzéshez szükséges pénz, a jegyzőkönyvet Csoma Antal magyar szakos tanár vezette. Komoly vita volt a kastély befejezéséről, elhangzott, hogy kellene valaki, aki egyelőre fél normával átvenné a már érkező berendezéseket, és egyáltalán, felügyelné a dolgokat. Kozma Csilla javasolta Kocsis Tündét, aki Borosnyón tanított, és szeretett volna hazakerülni. Szépen indult minden, Orbán Árpád a konyhát is ellátta bútorral és edényekkel. Létrejött a Kiss Manyi-emlékszoba, azután a Csutak Vilmos-emlékszoba is. A sokat emlegetett kultúrmunka idegenvezetésből állt, amit Kocsis Tünde végzett, de egyéb megmozdulás nem volt. /Kozma Csilla, Zágon: A Mikes-múzeumról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 1./2017. december 11.MentorprogramKis lépés a nagy álmok felé Annyi minden történik városunkban, amiről oly sokan nem tudnak semmit sem. Én is egy ilyen körbe tartozó „csendes megmozdulásnak” vagyok tagja, amiről, úgy gondolom, mesélnem kell. Nem olyan rég, szeptemberben egyik barátom meghívására résztvevője lehettem egy egynapos tréningnek, amely a „Sikeres élet a célok mentén” nevet viselte. Nagyon sokan vagyunk, felsőoktatásban tanuló fiatalok, akik annak ellenére, hogy egy biztos jövőt ígérő profilon tanulunk, mégsem vagyunk olyannyira határozottak hosszú távú életmegvalósítási céljaink felállításában. Hát, bevallom, vonzó volt a tréning neve, így adtam neki egy esélyt, elvárások nélkül, de picikét mégis reménykedve. Hatalmas pozitív töltettel tértem haza ez után a nap után, hiszen amellett, hogy végigjegyzeteltem – tudásra szomjazva – az egész tréninget, egy értékes embert ismerhettem meg Ács Zoltán személyében. Róla azt kell tudni, hogy idén kezdett bele a tréner- és coach-munkába, amely elmondása szerint hivatás, ami már hosszú ideje motoszkált benne, de nem volt még bátorsága szabadjára engedni. Egészen idén májusig. Anno, frissen végzett középiskolásként, az akkori idők gazdasági légáramlatának köszönhetően rövid időn belül sikeres üzletemberré vált, a 2000-es évek elején édesapjával Magyarország legnagyobb élelmiszeripari cégének kiépítője volt. Ezután ingatlanfejlesztéssel foglalkozott Magyarországon és Dél-Spanyolországban, majd a következő lépcsőfokra lépve, az elmúlt öt évben értékesítési csapatokat épített fel és vezetett Magyarországon meg Romániában. Mindemellett Budapesten élő, kétgyermekes, boldog családapa. Összességében egy befolyásos emberről beszélhetünk, aki több szakmában is kiválóan teljesített már. Aztán váltott, mert úgy érezte, hogy az ő bukásait, sikereit, pályafutásának, életének meghatározó momentumait és annak tanításait tovább kell adnia a mi generációnknak, ahogy ő mondja, „a jövő nemzedékének”. Hogy miért jön el az anyaországból egy jómódú ember hozzánk, és tanít bennünket? Önzetlenségből. Számára isteni ajándék, hogy a vízióit megosztja azokkal, akik úgy érzik, tennének azért, hogy ez az elromlott világ egy biztonságosabb és jobb élettérré váljon. Szerinte Jézus volt a legjobb tréner, és számos gondolatát az ő elveire építi. Ács Zoltán szerint nagyon fontos, hogy azok az emberek, akik késztetést éreznek arra, hogy „nagy fába vágják majd a fejszéjüket” (gondolok itt vállalkozásokra, politikára vagy más jellegű, tömegeket megmozgató eseményekre stb.), tanácsot kapjanak, legyen mellettük egy olyan személy, aki ezt az utat már megtette, kitaposta az ösvényt, és átadná a tudását, felhíva az esetleges útvesztőkre a figyelmet. Ez a mentorprogram, amit ő megálmodott. Idézve őt: „Az az álmom, hogy a mentorált személynek valós versenyelőnye legyen, egy gyorsítósávja. Egy sikeres felnőtt egy éven keresztül mellette van, és segíti, hogy jó irányba induljon az élete”. Ennek a megmozdulásnak lehetek én is a tagja, több egyetemista társammal együtt. Személy szerint nem idegenkedtem rábólintani a lehetőségre, hiszen tapasztalt emberek véleményét hallgatni, az ő óvásaikat birtokolni szerintem igencsak nagy dolog, és nem mindennapi lehetőség. Egy évig van mellettünk egy mentor, akivel bármikor beszédbe elegyedhetünk, nemcsak karrierépítési tervek kapcsán, hanem csupán egy kávé erejéig is. Együtt alkotunk majd januárban egy egész évre szóló tervet, amit követve már apró vagy akár hatalmas lépéseket tehetünk afelé, amit igazán szeretnénk az életünktől, amiben valóban ki tudunk teljesedni majd. Néhány beszélgetést követően ezekkel a csodás emberekkel bennem leomlott az előítélet fala, miszerint a befolyásos emberek a tudásukat csupán saját malmukra hajtják. Olyan élettörténeteket hallottam, hogy csak ámulattal tudtam követni, és mosolyogva tudatosult bennem, hogy milyen szerencsés is vagyok, hogy a sikertörténeteket a valós szereplők adják át, és nem egy könyvet átlapozva jut a tudomásomra. Egy nap talán én is kávé mellett mesélhetem el a sikertörténetemet egy csillogó szemű, vágyakozó fiatalnak, mint amilyen én vagyok most. Mihók Helga / Népújság (Marosvásárhely) lapozás: 1-3
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
